Hajdú-Bihari Napló, 2011. május (68. évfolyam, 101-126. szám)

2011-05-26 / 122. szám

6 Megyénkből Nyári konyhából fékcentrum FÓKUSZBAN A VÁLLALKOZÁS Tiba János egy közleke­dési tragédia kapcsán határozta el, hogy fékeket fog javítani. DEBRECEN: 1983 szeptembe­rében a Medicor autóbusza Ausztriában szakadékba zu­hant, a tragédiában 15-en vesztették életüket. A huszon­éves sofőr, Tiba János a cso­dával határos módon túlélte a balesetet, aminek bekövet­keztéért (noha a nemzetközi szakértői vélemény szerint a katasztrófát a busz meghibá­sodása okozta) első fokon hét év szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Másodfokon felmen­tették a sofőrt, csakhogy köz­ben évek teltek el. A nagy elhatározás „A bizonyítási eljárás során autodidakta módon olyan szinten ástam bele magam a fékberendezések világába, hogy megfogalmazódott ben­nem: a hátralévő életemben fékjavítással szeretnék fog­lalkozni” - utalt a sorsfordí­tó elhatározásra Tiba János, persze ez azért nem ment egyik napról a másikra. A másodfokú ítéletet követően taxizni kezdett, hiszen tőkét kellett gyűjteni a vállalkozás elindításához. - Pál Sanyi ba­rátommal 1989-ben vágtunk bele, mégpedig a Sanyiék nyári konyháját alakítottuk át műhellyé. Éjt nappallá téve dolgoztunk, akkoriban fékfelújítással foglalkoztunk. Ez így ment 1995-ig, amikor a Sámsoni úton felépítettünk egy 660 négyzetméteres mű­helyt. Itt már gépkocsik javí­tását is vállaltuk - folytatta. Jó a csapat Noha egyikőjüknek sem ta­nult szakmája az autószerelés, a vállalkozásuk dinamikusan fejlődött. Ennek titka egy­részt az érdeklődésük, más­részt az, hogy mindig megfe­lelő szakemberekkel vették magukat körül. A férfi ennek kapcsán elmondta, hogy az a nyolc kolléga, akikkel a Sám­soni úton együtt kezdték a munkát, ma is mind náluk dolgozik. „Legutóbb egy kor­szerű műszakivizsga-bázis­­sal bővítettük a telephelyet, ahol ma már húsz embernek adunk munkát. Az ügyfeleink között nagy számban van­nak visszajárók, köztük volt medicorosok, sőt a balesetben elhunyt kollégák családtagjai is. Számomra ez mindennél többet jelent” - fogalmazott Tiba János. hba-pa Tiba János annak idején tett egy fogadalmat, amihez tartja is magát FOTÓK: PETNEHÁZI ATTILA ­ MIÉRT SZERET ITT DOLGOZNI? Az alapítók egyike vagyok, és máig nagyon élvezem azt, hogy végig sikerült megőrizni a családias légkört. Ráadásul biztos megélhetést ad. Kifejezetten jók a munkakörülmé­nyek a vállalkozás­nál, a cég mindig pontosan fizet, és a kollektívára se lehet egyetlen rossz szavam se. Jól tudok együtt dolgozni a munka­társaimmal, rendre új szakmai kihívá­sok érnek itt, amik arra sarkallnak, hogy képezzem magam. TÚRÓCZI JÓZSEF, AUTÓSZERELŐ VERES ATTILA, VIZSGABIZTOS TIBA ISTVÁN, LAKATOS NAPLÓ mmmn Fékcentrum Kft. 1 m­­e­­lyen a nyári kony- I Ti if­oliából beköltöztek egy 660 négyzetméteres, korszerű autószerelő műhelybe. 8 kollégából, akikkel a Sámsoni úton együtt kezdték a munkát, valamennyi a mai napi náluk dolgozik, 18 embernek ad munkát­­. A napjainkban a Fékcentrum, a Sámsoni úton. Szabályoznák a Hortobágy vizeit Régi technikákat is elővesznek a természet védelme érdekében. Debrecen A tájidegen fafajok irtása, elektromos szabad ve­zetékek kiváltása, kisvízterek rehabilitációja és a Hortobágy folyó vízrendszerének sza­bályozása egyaránt szerepel a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságának tervei kö­zött. Amennyiben elnyerik a megpályázott 2,5 milliárd forintot, a 100 százalékban fi­nanszírozott (85% EU-s és 15% hazai forrás) beruházás egy év múlva kezdődhet. Nem csak a nemzeti park, hanem a HNP igazgatóságának ke­zelésében lévő más területek (Dél-Nyírség, Szatmár-beregi sík, Közép-tiszai régió stb.) is érintett a projektben. Megtisztítanák a tájat­ ­ Ma a hazai természetvé­delem egyik legsúlyosabb problémáját a tájidegen (ún. invazív) fafajok okozzák; az amerikai kőris, zöld juhar, gyalogakác, melyek agresz­­szív terjeszkedésükkel kiszo­rítanak más, őshonos fajokat és az aljnövényzet biológiai összetételét is negatívan be­folyásolják. A pályázat meg­valósításának részeként ezen fajoktól tisztítanánk meg több területet, és helyükre ős­honos erdőket telepítenénk - tájékoztatott Szilágyi Gábor, a HNP igazgatója. Elmondta, hogy a mechanikai irtás mel­lett a legeltetés is jó ellenszer, és a házi bivaly e téren már bi­zonyított a HNP kísérletében. - Fontos a cserjeszegélyek pótlása is, vagyis a szántók és erdők közötti „átmenet” biz­tosítása: a mogyorós, köké­nyes, vagy galagonyás részek számos madár és rovar szá­mára nyújtanak élőhelyet. Mintegy 20 kilométernyi légkábel kerülhet földbe a HNP tervei szerint, csök­kentve a az ütközés és áram­ütés miatt elhullott madarak számát, illetve a tájvédelem érdekében is. Az elektromos szabad vezetékek kiváltása igen költséges, egyetlen ki­lométerre vetítve 15 millió forintba kerül. Elsősorban halastavak környékén szeret­nék elvégezni, ahol nagyon sok, fokozottan védett vízi­madár él. Emellett a közép­­feszültségű vezetékeket is természetbarátabbá alakítják: 75 kilométernyi szakaszon 2300 darab apró, pörgő, vi­lágító, zajt adó szerkezetet szerelnek fel a madarak elri­asztására, illetve 629 kilomé­ternyi vezetéket szigeteléssel látnak el, főleg oszlopoknál. Szilágyi Gábor megjegyezte, hogy az érintett szakaszokat a Magyar Madártani Egyesület megfigyelései alapján válasz­tották ki.­­ Éppen napjainkban szem­besülhetünk azzal, hogy egy csapadékos év után milyen gyorsan aszály léphet fel. A kisvizes élőhelyek, lápok, szikes tavak vizének vissza­tartását szolgálja a projekt harmadik része, mely töb­bek között fenékküszöb vagy töltés építését tartalmazza - mondta Szilágyi Gábor. Kiengedni, visszatartani A tervezett beruházás legdrá­gább eleme a Hortobágy folyó és vízrendszerének ökológiai célú vízutánpótlását célozza. „Nagy levegőt vettünk, ami­kor a tervet készítettük” - je­gyezte meg a HNP igazgatója, amikor az egymilliárd forin­tos költségről beszélt. Elma­gyarázta, hogy a Hortobágy folyó több funkciót lát el és „sok a gond vele”: gyakori­ak a vízminőségi problémák, mert északi vízgyűjtő terüle­tén számos szennyező forrás (állattartó telep) található, illetve felélesztésre szorul az eleink által használt fokrend­szer is.­­ Szükség esetén a Tiszából lehetne frissítő vizet a Horto­­bágyba engedni. Vízutánpót­lása azonban a folyószabályo­zással rendezetlenné vált. Ma a Kilenclyukú híd szélső ívei alatt át lehet sétálni, a mi cé­lunk azonban, hogy minden pillér vízben álljon­ - mondta az igazgató. Beszámolt arról, hogy lézeres szkennelés ké­szült, melynek adatai alapján modellezik, milyen vízállás­nál milyen területet önt el a víz. A fékrendszerről elmond­ta: egyszerű eszközökkel és technikákkal az apró erecské­­ken, „foltokon” keresztül le­hetne kiengedni vagy vissza­tartani a vizet a természetes élőhelyekről. hbn Ezt a területet víznek kellene borítani FOTÓ: ARCHÍVUM Olykor visszafelé folyt Valamikor régen a Hortobágy északi része egy 10 ezer hek­táros mocsár volt, amit Veres nádnak hívtak (kb. a mai Pol­gár és Hajdúnánás területén). A Hortobágy folyó kötötte össze a Sárréttel (a megye dél­nyugati része). A Hortobágy északi és déli része között 4,5 méter a szintkülönbség. A Hortobágy alapesetben észak­ról dél felé folyik, ha azonban a Berettyó vízszintje magas volt, előfordult, hogy „meg­állt”, sőt, ha mindehhez a Ti­sza alacsony vízállása társult, akkor eseteként visszafele folyt a Hortobágy. JEGYZET Boda István Rókatánc gúzzák a rókát. A kereskedelmi „éhes marok” nemcsak hét, de hétszer hét bőrt húz le áldoza­táról. Szegény Alekosz! Naponként szenvedi el népszerűsége pompázatát. A villa kaszárnya­élete üdülés volt ahhoz képest, aminek most ki van téve. Képletesen meztelenre van vetkőztetve, s miután bekenték akácmézzel, rákötözték a nyilvánosság totemoszlopára, hogy a feminin darazsak prédája legyen. S döngenek is körötte olyan hangzavarral, mintha kirako­dóvásár lenne a Kilenclyukúnál. Konkrétabban: az éhes fehérnép, ha mást nem, hát szeretne egy darabka népsze­rűséget kicsippenteni a piedesztálra emelt győztesből, s elmondani majd az unokának: bizony, lelkem, majdnem én lettem a befutó az orszá­gos szerelmi árverésen. S nem is akármelyiken, hanem a „legfelsőbb szintűn”, ami utólag is úgy van lepréselve az emlékezet imakönyvében, mint a négylevelű lóhere. Hisz ki ne lenne büszke saját magára, ha egyszer testközel­be kerülhetett az élő népsze­rűséggel, a hirtelen támadt legenda finalistájával. Nem tudom, ki találta ki ezt a „rájátszást” a Való világ végkifejletére, de ahogy néha ránézek egy-egy jelenetre, az ötlet lármájából az az érzésem, hogy nagyon melléfogott a megfejeléssel. Főhősünk ebben a hajcihőben előbb-utóbb erodálódni fog. Szükségszerűen. S ez nemcsak őt, de a műsor népsze­rűségét is magával ránthatja. S még akkor is, ha kipróbált „showmanek” végzik az asszisztenciát. Az egyensúly bil­len itt meg kétségbeejtően, hisz a csődület szereplői nem a játék örömét, netán érzéki izgalmát keresik, hanem saját felkínálásuk és odaadásuk nászát. S mert jelentkezőkben nincs hiány, a fő-fő ceremóniamester boldog-boldogtalant besoroz az esténkénti rituáléba. Válogatás nélkül. Egyik­másik már-már szánnivaló a nagy igyekezetében, miköz­ben hajlandó olyan tortúrának is kitenni magát, ami szinte megalázó. S az „eladó” lányok önismeret hiányában úgy dobják le magukról a göncöt, mintha ők lennének a Dior­­ház manökenjei. Csak hát a kamera kíméletlen. Az egy szál bikini aligha mutat a húsdudoron, s a melltartó is tiltako­zik, ha a túlméretezett adomány úgy van belegyömöszöl­ve. Miközben ez is meg az is olyan angyali bájt sugároz a bazsalygó lánykérőre, hogy azt egyszerűen lehetetlen röhögés nélkül megállni. És ezt a mutatványt hosszúra tervezik a nagyokosok. Holott ebbe már az ismert lantművész is belebukott. Állító­lag a húrja nem bírta az állandó feszességet. Itt ilyesmitől nem kell tartani, sokáig élvezhetjük még a rókatáncot, legfeljebb arra lehet számítani, hogy a szólista előbb-utóbb elbokázza verejtékes népszerűségét. Bár neki ott marad az öröklakás, s abba bármikor kap egy vászoncselédet! Istvan.boda@naplo.haon.hu 9 9 Egy szál bikini aligha mutat a húsdudo­ron, s a melltartó is tiltakozik, ha úgy van belegyömöszöl­ve az adomány . 2011. MÁJUS 26. CSÜTÖRTÖK Mit isznak a betegek? - mellőzik a palackos vizet NAPLÓ-AGORA DEBRECEN A csapvíznél a palackos körülbelül százszor drágább - írta az Agora levelezőinek Radnai Ferenc. Debrecen. Most, amikor min­denhol a takarékoskodásról papolnak vezetőink, jó, ha szétnézünk a környezetünk­ben, milyen értelmetlen köl­tekezéssel találkozunk nap, mint nap. Ilyen értelmet­lenségnek tűnik az, hogy a klinikán a betegeknek pa­lackozott vizet adnak - írta dr. Radnai Ferenc, a Napló levelezési rendszere, az Ago­ra egyik tagja, kérdéssel foly­tatva: - A csapvíz ezek szerint nem iható?­­ A csapvíznél a palac­kos víz körülbelül 100-szor drágább. Egy palack víz előál­lításához és forgalmazásához annyi kőolaj kell, amennyi a palackot negyed részéig meg­töltené! Miért kell a különben a csapvízzel azonos minősé­gű (itt megnevezett egy he­lyi márkát) • palackos vízzel traktálni a betegeket a klini­kán? Tud erre valaki valami értelmes magyarázatot adni? - kérdezte. Kórháztörvény A Napló által továbbkül­­dött levélre dr. Fülesdi Béla egyetemi tanár, klinikai centrumelnök-helyettes a következőket válaszolta: A 2006. évi kórháztörvény­nek megfelelően a DE OEC- ben a betegek étkezéshez ásványvizet kaptak. Az intéz­ményben 2010-ben készült felmérés az ásványvízzel kap­csolatban: biztosítja-e a fo­lyadékpótlást, milyen módon jut el a beteghez, igénylik-e a betegek. Lehetőség szerint A visszaérkezett válaszok, valamint szakmai és gazda­sági megfontolás alapján a DE OEC vezetése úgy döntött, hogy ásványvíz helyett a to­vábbiakban lehetőség sze­rint inkább teával, csapvízzel biztosítja a betegek folyama­tos folyadékigényének kielé­gítését. HBN

Next